A korai preventív felmérés jelentősége

A mai gyermekek jelentős hányada úgy kerül iskolába, hogy nem rendelkezik sem a nyugton üléshez,

sem az írószerek használatához szükséges fizikai fejlettséggel. Nincs tehát meg még a fizikai „eszköztáruk”.

Az EYFS (=brit Korai Fejlesztési Tanács) új vezetőjének (2011), Clare Tickell asszonynak a Tanács felülvizsgálatakor tett javaslatai igen jókor jönnek. Különösen azok, amelyek az általános preventív felmérések szükségességére vonatkoznak. Az elmúlt tíz évben iskolás gyermekek köreiben végzett kutatások egy változatlan, átfogó képet mutatnak.

Eszerint, a mai gyermekek jelentős hányada úgy kerül iskolába, hogy nem rendelkezik sem a nyugton üléshez, sem az írószerek használatához szükséges fizikai fejlettséggel. Nincs tehát meg az a fizikai “eszköztáruk” az automatikus egyensúly, testtartás és a koordináció terén, amelyeknek hiányában rendszerük szüntelen a gravitációhoz való tudattalan illeszkedéssel van elfoglalva, elvonva így a gyermek figyelmét az olvasási és írási tevékenységekről, valamint a koncentrációtól.

E készségeit a gyermek korai fejlődése során fejleszti ki. A megfelelő iskolaérettségi szint eléréséhez a gyermekek számára elegendő mozgástérre, játékra, beszélgetésre, énekre és táncra van szükség, valamint arra, hogy minden nap felolvassanak neki. Egyet értek azzal, hogy az írni-olvasni tanulás fontossága és e fenti készségek fejlesztésére irányuló figyelem nem zárják ki egymást, de a hangsúly sajnos egyre inkább eltolódik a nyelvi kompetenciák minél korábbi megkövetelése felé.
Ezzel figyelmen kívül hagyjuk éppen azt a fontos tényezőt, hogy a megfelelő fizikai érettség nélkül a gyermek nem lesz képes az írást és olvasást és az abból eredő tudást megfelelően elsajátítani és hasznosítani.

E héten beszámolót kaptam Magyarországról egy általános iskolai pedagógustól, aki az Angliában kifejlesztett fejlettségi szintfelmérő tesztelési módszert és az ehhez kapcsolódó fejlesztő gyakorlatprogramot alkalmazta. Többek közt ezt írta:

”Amit megtapasztaltunk, az számomra döbbenetes volt: az idegrendszer éretlenségi fokát jelző, fennmaradt primitív reflexek azoknál a gyerekeknél is megmutatták magukat, akiknél az iskolai teljesítményük alapján nem is sejtettük, hogy jelen vannak, pláne nem olyan mértékben, ahogyan felszínre kerültek.
…Mivel osztálytanítóként naponta figyeltem a gyerekek iskolai munkáját, elkezdtem kiélezett figyelemmel keresni a jeleket, amik alátámasztották, hogy valóban ügyesen kompenzálják a nehezítő fizikai akadályaikat. …A tornaprogram befejezése után megkezdtem a visszamérést és ismét megdöbbenten: mintha nem is ugyan azok a gyerekek álltak volna előttem, mint 15-16 hónappal azelőtt. Nem estek el a saját lábukban, nem szédültek, stabilizálódtak az oldalak (lateralitás), és miközben várakoztak, rendezett sorokban álltak előttem.
…Az olvasás sokkal gördülékenyebben megy, az írásukban fantasztikus változások érezhetőek, matematikából szárnyalnak, tudnak figyelni, belemélyednek a feladatba, örülnek a sikereiknek, amik motiválja őket az egyre nehezedő kihívásokkal szembenézni.”

Más szóval: amikor a gyermek fizikai bázisa stabil, a jó tanítás hasznosíthatóvá válik számára.

www.nurseryworld.uk  Sally Goddard Blythe, 2011

-->